Mintegy hat, sikerekben gazdag év áll a Cambridge Audio legfelső, Azur 8-as sorozatának előző generációja mögött, elérkezettnek látta hát az időt a gyártó a vérfrissítésre, és 2013-ban elindította a modellváltást. Máris kijelenthetjük, hogy nem dolgoztak hiába, a család elsőként megjelenő két tagját azonnali elismerés fogadta, 2008 és 2012 után tavaly a 851C-851A kettős révén újabb EISA díjjal gazdagodott az angolok trófeagyűjteménye. A 851E-851W elő-végerősítő páros bemutatkozását az idei CES-re tartogatták, de biztosan akadnak olvasóink, akik elmulasztották a Las Vegas-i látogatást, elsősorban nekik ajánljuk az alábbi beszámolót.
Azur 851E
Előfok létére a 851E kimondottan terjedelmes házat kapott (méretei megegyeznek integrált testvéréjével), a masszív, strukturálisan merevített, akusztikus rezonanciákat csillapító és kontrolláló ház pedig olyan impozáns lemezmunkát, hogy máris meg kell állni nála egy kitérőre. Már elődje, a 840E is gusztusos darab volt, a tovább finomított részletek mégis sokat dobnak az összhatáson. A finoman szemcsézett felületet a mostanában menőbb szálcsiszolt felszínre cserélték (mindenhol, még a fenéklemezen is), a kezelőszerv-fészkek, a kijelzőszegély gyönyörűen forgácsolt pereme szinte világít a fekete háttér kontrasztjában, a masszív tetőlapon egyszerű bemetszések helyett formás és méretes perforáltlemez-berakás a szellőzőnyílás, valahogy így néz ki egy finommechanikai remekmű. A szabályozható fényerejű matt kijelzőt a invertálták (most sötét háttérben világosak a jelek), de maradt a grafikus motívumokat pontmátrixos és hétszegmenses karakterekkel kombináló, csinos és informatív felület, úgy tippelek, a következő generációnál bevezetik az érintőkijelzőt. Pedig már így is pazar a kiszolgálás, a szabadon átnevezhető bemenet mellett pl. villog a pötty, ha a vezérlés nem érzékel bejövő jelet, és a ki-bekapcsoláskor köszöntő üzenet kíséretében látványosan lenémuló-visszaúszó hangerőszint is a törődés csalhatatlan jele. Az egyetlen kósza botlás a high-endbe furakodó CA-tól a kirakatba tolt, benyomásra szépen kiemelkedő hangszínszabályzó gombok, talán érdemes lett volna megkérdezni a nemrégiben hazánkban járt Dan Poulton kereskedelmi vezetőtől, miféle közönségigény mozdította ki a funkciót a menürendszer rejtekéből.
De hogy lényegibb dolgokról is szót ejtsünk, a korábbi, reléhálózattal kapcsolt ellenálláslépcsőből felépített hangerőszabályzást nagy pontosságú, tökéletesen lineáris, félvezetős, digitálisan vezérelt analóg szabályzás váltotta fel, ám szerencsére maradt a legtöbb (analóg potméteres) erősítőhöz képest szokatlan viselkedés: ha nagy hangerőt akarunk, simán bele kell tekerni a skála felső harmadába a termetes forgatógombbal. A beavatkozás nem befolyásolja az audio jel minőségét, nagyban hozzájárulva az egészen a mérhetőség határáig kitolt torzításértékhez, nem csoda, hogy a gyártó a valaha készített legjobb, valódi analóg előerősítőjeként mutatja be a 851E-t. Nagy dolgokra hivatott eszközként rugalmasnak is kell lennie, ezt segítik elő a tokozásuk okán Terrapin (teknős) nevezetű modulok, a közreműködésükkel alkalmazkodnak a bemenetek a különböző hangforrások meglehetősen változatos kimenő impedanciájához, minimálisra csökkentve az illesztés hangminőségre gyakorolt káros hatását.
Ha akad, akit nem győz meg a külcsín és a műszaki tartalom, az majd hátlap láttán kapitulál, van itt minden, mi szem-szájnak ingere: a 7 db vonali bemenetből már 3-hoz tartoznak szimmetrikus aljzatok (az RCA/XLR váltás sem a hátlapon történik már, hanem egy mozdulattal a bemenetválasztón), mindegyikük relatív hangereje szabályozható, bármelyiket átállíthatjuk rögzített erősítésre (tetszőleges hangerőszinttel). Kapunk konfigurálható mélysugárzó-kimenetet, nem hiányoznak a vezetékes távvezérlés, külső IR vevő, kioldójel ki-be csatlakozók, megszűnt viszont az Incognito/A-Bus multiroom támogatás, így marad az RS232C interfész, ha integrált installációban gondolkodunk.
Azur 851W
Ha a 851E első számú előfok a CA örök ranglistáján, a végfok sem adhatja alább, a 851W a végerősítők között viseli ugyanezt a címet. Rangjához illően termetes, de azért nem túlméretes a kasztni, nagyon elkapta nála a fonalat a formatervező, jólesik végignézni rajta. Az oldalain húzódó tekintélyes hűtőbordázatot látványos, rombusz mintázatú perforált lemez burkolja, és a ház alsó-felső lapjának jelentős részét is szellőzőrács teszi ki. Az alapos hűtés-szellőztetés oka a kissé szerencsétlenül XD-ként rövidített erősítőkapcsolás, túl könnyű róla a nem éppen a hangminőség szinonimájaként elhíresült D-osztályú kapcsolás holmi eXtra változatára asszociálni. Pedig szó sincs ilyesmiről, a bő hat éve a 840A-val bevezetett technológia teljes neve crossover displacement, lényege pedig az A és AB osztályú erősítés előnyeinek egyesítése, hátrányaik kiküszöbölésével: „alacsony terhelés mellett valódi A osztályban működik, a jelszint emelkedésével pedig úgy vált át B osztályba, hogy a kimenő fokozatot szabályozott árammal terhelve a kritikus váltási pontot (amikor a B osztály még viszonylag nagy torzítással, nemlineárisan dolgozna) némi hatékonyságvesztés árán feljebb tolja, így az átmenet egyenletesen, a lineáris viselkedést megtartva zajlik le” – szól az idézet hajdani tesztünkből. Az említett hatékonyságvesztés velejárója a viszonylag magas veszteséghő (a teljesítményfelvétel akár 2.400 W is lehet), a 851W alumíniumteste már alapjáraton is alaposan átmelegszik, így a rend kedvéért biztonsági rendszer előzi meg az esetleges túlmelegedést, és védi túlterheléstől, túlvezérléstől, rövidzártól, a hangsugárzókat pedig egyenáramtól. Benne is Terrapin impedanciaillesztő modulok váltják ki a műveleti erősítőket, a magas üresjárati fogyasztás miatt pedig különösen hasznos a tartósan hiányzó bejövő audio jel esetén készenlétbe kapcsoló automatika. A tervezők ezúttal jobbnak látták két db toroid trafó között megosztani a tápellátás kulcsfontosságú feladatát, egyikük kizárólag a teljesítményerősítést szolgálja ki. Hátul szokatlan zsúfoltság, maga a bőség zavara fogadja az érdeklődőt, minden a sokoldalú felhasználást szolgálja, a kritikusabb pontokon figyelmeztető és magyarázó feliratok segítenek az összeköttetések helyes kialakításában.
Az audio jel érkezhet szimmetrikus vagy aszimmetrikus csatornán, és ugyanígy mehet kifelé is, így ösztönözve további 851W(-k) beszerzésével a bi-amp mono üzemmód használatára, ne adj' isten hídba kötésre (hogy 4 ohmos terhelést feltételezve 800 W-tal lehelhessünk lelket hatékonysági gondokkal küzdő hangsugárzónkba). De érheti kellemetlen meglepetés is a saját, spéci tápkábelét preferáló felhasználót: a szokásos C14-es helyett az ilyen környezetben meglehetősen ritka, de ezúttal szükséges, 16 A-re hitelesített C20-as tápaljzat foglal helyet középen.
♫
Kifogástalanul harmonikus a nagyzenekar megszólalása, nagyon megnyugtató ez a fajta kiegyensúlyozottság, a CA nem mértéktartó, hanem mértékadó módon műveli a dolgot, aprólékosan részletezve, választékosan szól hozzánk az elektronika. Nyílt, sőt, áradóan kitárulkozó, közvetlen, de cseppet sem nyomulós a hangzás, szinte keresik a kedvünket az erősítők, tálalás előtt patikamérlegen mérve ki a hozzávalókat, ez itt egy spórolástól és túlzástól mentes világ, hifin túli, őszinte zenei élményt kínál. Makulátlan a tisztaság, totálisan zajmentes a megszólalás, legalábbis hozzáadott zajtól mentes, hiszen a mélyen részletező nézőpontba nem fér bele a mesterszalag finom dübörgésének, a stúdió neszeinek elkenése. Tónusára nézve enyhén lágyba hajló a zene, nem mondható, hogy dinamikailag kihívásokkal küszködne, sőt, mégsem lehet ütősnek, monumentálisnak nevezni a végeredményt, kimondottan szelíden, elmélyülten finom mozdulatokkal játszik a hegedűverseny szólistája, persze azért nem lomha, de nem is a sebességével imponál, sokkal inkább a kifinomult, mély érzelmeket közvetítő hangszerkezelésével. Tökélesen egyenletes az átvitel, a vonóskar gondoskodik az üde, világos hangszínekről, a messze hangzó kürtök pazar mélységet adnak a térnek, a markáns basszustól jóleső súlyt, jobban mondva hangsúlyt kap az előadás, hiszen nem nehezedik el, pont odaillő nyomatékkal töltődik meg.
A felvétel jellegéből adódóan még az eddigieknél is plasztikusabban jelenik meg az operaszínpad, lenyűgözően hús-vér énekeseket hallunk, még a gyakran affektálónak érződő szoprán is jól emészthető, és a sokszor elnagyolt férfikar létszáma, felbontása is alaposan kiteljesedik. Főszereplőnk, Andrea Bocelli pedig ritmusvesztés nélkül viszi tovább a hegedűverseny szólistájának szerepét, élénken és természetesen kristálytisztán énekel, ugyan nem fickándozik, nem is illene ilyesmi a méltóságához, de lelkesedéséhez, kifejezőerejéhez kétség sem férhet.
Nem elhanyagolható benne a mikrofonozás szerepe, de ezzel együtt is elbűvölő, mennyire intenzíven tudnak megszólalni a Jacques Loussier Trio pőre akusztikus hangszerei, nem egyszerűen megérint, egyenesen a bőrünk alá kúszik a zene. Együtt van minden, amiért érdemes konzervzenét hallgatni, a klasszikus dallamok új erőre kapnak a keresetlen hangszereléstől, a hangtechnika nem szab határt a cinek megtévesztően valószerű pengésének, a zongora kiteljesedésének. De ha egészen másra, mondjuk igazi őserőre vágynánk, olyat is kicsalhatunk a hangszórókból, a Led Zeppelin első albuma belevalóan, erőteljesen, ám bántó karcoskodás nélkül szól, rengeteg levegő, tér van körülöttünk. A Depeche Mode Ultrájának szintetikus effektjei meg szinte akusztikus felfogásban terülnek el, egészen analógos a megszólalás, a Useless meglehetősen markáns magasaival és a második szívként legbelül dobogó basszussal együtt sem rideg a hangulat.
Vitathatatlan, mennyire sokoldalú, elegáns, műszakilag és hangzásában is magas színvonalú a Cambridge csúcserősítő-párosa, már csak az a kérdés, kinek mennyire fájó lenyelni a végére hagyott keserű pirulát: az általuk felváltott 840E-840W duó korabeli együttes vételárának közel kétszeresét kell most az utódokért leszurkolni. Igen, nézhetjük úgy, hogy mi kerül ma annyiba, mint hat évvel ezelőtt, de úgy is, vajon mi más drágult jó 100%-kal ennyi idő alatt? Akárhogy is, be kell látnunk, hogy a CA-nak rengeteg munkája van a technológiában, az annak idején kijelölt irány helyesnek bizonyult, nem úgy tűnik, hogy bármit is kispóroltak volna az új modellekből, még szép, hogy keresni akarnak rajtuk.
Zajácz Tamás
Cambridge Audio Azur 851E Azur 851W
Teljesítmény: – 2x200 W / 8 ohm
Frekvencia-átvitel: 10 Hz – 100 kHz 5 Hz – 80 kHz
Jel/zaj viszony: > 110 dB > 90 dB
THD: < 0,00045% < 0,005%
Méretek: 430x115x385 mm 430x148x365 mm
Tömeg: 8,1 kg 19,1 kg
Ár: 499 900 Ft 649 990 Ft
Forgalmazó: Audiofil Kft.
Tel: : 1/332-5545
www.audiophile-szalon.hu
