Azoknak, akik jazz-rock vagy egyéb, progresszív zenei ínyencségre vágynak igazi kincsesbányát jelenthet a new york-i székhelyű lemezcég, a MoonJune Records repertoárja. A kiadó nagy érdeme, hogy általuk vált ismertté a nagyvilágban az indonéz, progresszív zene. A tengerentúli lemezcég az idei évet is „erős” anyagokkal indította, az alábbiakban a legfrissebb lemezeikkel foglalkozunk.
A legendás gitáros, Dewa Budjana immár a negyedik albumát készítette el az idén. A Hasta Karma címet viselő korongot sokan iránymutatónak tartják a progresszív zene jövőjének vonatkozásában. Kétségtelen tény, hogy egy nagyon erőteljes és kreatív anyag született a felvételek során. Budjana zenekarában Joe Locke vibrafonozik, Antonio Sanchez dobol és Ben Williams bőgőzik. Néhány szám erejéig Indra Lesmana (zongora) és Jro Ktut (ének) is kiveszi a részét a produkcióból. A repertoárban található hat szám mindegyikét Budjana jegyzi szerzőként. A kínálatból magasan kiemelkedik két „gigantikus tétel”, a „Ruang Dialisis” (11:43) és a „Just Kidung” (10:01).
A korábbi két albuma, a deNsity és a Metamorphic Rock kapcsán méltán rászolgál a legeredetibb instrumentális rock zenekar jelzőre a Moraine. A gitáros, Dennis Rea által vezetett csapat a Groundswell című albumával most tovább erősítheti a róla kialakult képet. Rea zenekarában Alicia DeJoie elektronikus hegedűn játszik, James DeJoie szaxofonozik, Tom Zgonc dobol és Kevin Millard basszusozik. Az új albumon tíz számot találhatunk, amelyek döntő többségét a zenekar tagjai (főként a zenekarvezető) írták. A repertoár kihagyhatatlan tételeinek számító számok: Skein; In That Distant Place; Spiritual Gatecrasher.
Habár, az összkép nem azt mutatja, de a Yagull valójában egy duó formáció. Igazából a körülöttük megjelenő nagy létszámú zenész stáb tévesztheti meg az őket felszínesen szemlélőket. Ugyanis a Sasha Markovic (gitár, basszusgitár és ütősök) és a Kana Kamitsubo (zongora) felállású kettős bemutatkozó albumán, rajtuk kívül még közel egy tucat zenész játszik. A vendégmuzsikusok között van az a Dewa Budjana is, akinek a friss lemezéről éppen az imént tettünk említést. A Kai címet viselő album, stílusát és hangulatát tekintve egy nagyzenekari rock produkcióhoz hasonlít, sci-fi filmek zenéjét idéző momentumokkal. A tizenkét számos album szinte valamennyi tétele az előadó páros tollából született. Egyetlen kivételt a repertoár közepe táján megjelenő „Bum” (Deep Purple) jelenti. Egyébként korán sem lenne meglepő, ha valamelyik filmrendező beleszeretne ebbe az albumba és az egyes számok felcsendülnének valami jövőbeni moziban. Hiszen egy sok hangszert felvonultató klasszikus rock produkcióról van szó.
A fiatal indonéz gitáros, Tesla Manaf játékát hallva egyre több embernek jutnak az eszébe az olya gitáros legendák, mint pl. Django Reinhardt, Ralph Towner és Pat Metheny. Azt, hogy az említett „nagy nevek” közül kihez áll a legközelebb Manaf játéka, mindenki eldöntheti, aki meghallgatja a gitáros albumát. A cím nélküli lemez egyik érdekessége az, hogy egy 1in2 kiadványról van szó. Ami úgy született, hogy egy 2011-ben elkészült lemezanyagot (It’s All Yours) és egy 2014-ben rögzített anyagot (Man’s Relationship With His Fragile Area) közös korongra rögzítettek. A bőséges hallgatnivalót kínáló produkció tizennégy számot foglal magában. A lemezzel ismerkedők egy különleges zenei világba csöppennek. Ami javarészt Manat szabadon szárnyaló zenei gondolatainak (és játékának) valamint a produkcióban nagy számban megjelenő indonéz hangszereknek köszönhető. A lemez (vagy, ha úgy tetszik, akkor lemezek) zenei stílusát egyébként nehéz dolog lenne meghatározni. De, talán akkor járunk a legközelebb a valósághoz, ha indonéz motívumokkal mélyen átitatott jazz-rockról beszélünk.
Ahogy mondani szokás, régi motorosnak számít az indonéz simakDialog a progresszív zene világában. A zenekar a közelmúltban készítette el a hetedik albumát, a Live At Orion-t, ami egyébként már a negyedik korongjuk a MoonJune Records kötelékében. A dupla lemez anyagának gerincét a csapat 2013-as, amerikai turnéján rögzített felvételek adják, amelyekhez még néhány stúdiófelvétel is társítottak. A repertoár első ránézésre csalóka, ugyanis a két korong „mindössze” kilenc felvételt tartalmaz. De, ez ne tévesszen meg senkit, hiszen a kínálatban olyan monumentális tételeket találhatunk, mint pl. a „This Spirit” (18:01(!)). Aki progresszív zenére vágyik, az bőségesen csemegézhet a simakDialog új albumáról. A repertoárból mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel: Throwing Words; Stepping Inn; One Has To Be; Lain Parantina.
A világ egyik legjobb jazzgitárosának tartott Mark Wingfield-et is sikerült „leigazolnia” az amerikai kiadónak. Az együttműködés első lépcsőjének számító korong, a Proof Of Light a közelmúltban került a lemezboltokba. Wingfield igazi szuper csapattal vonult a stúdióba, hogy megadja a rangot a produkciónak. A dobosát, Asaf Sirkis-t korábban John Abercrombie és Larry Coryell oldalán is láthattuk. A bőgőse, Yaron Sfavi pedig többek között David Gilmour-ral zenélt együtt. A repertoárba közel egy órányi játékidőt képviselve kilenc kompozíció került, valamennyi Wingfield saját szerzeménye. A lemez alcíme talán az is lehetne, hogy ízelítő a jövő jazz rockjából. A Proof Of Light címet viselő albumról bátran kijelenthető, hogy azzal nem csak maga, hanem a kiadó valamennyi muzsikusa előtt magasra tette a „lécet”. A lemez kihagyhatatlan tételei: Mars Saffron; The Way To Etretat; Voltaic; Proof Of Light.
Honlap: www.moonjune.com