Harman Kardon AVR-7300

A Harman Kardon rajongói (és azon kedves olvasóink, akiknek esetleg tesztjeink nyomán ébredt fel érdeklõdésük a márkanév irányában) valószínûleg már számítottak rá, hogy a cég alap- és egyik középkategóriás AV erõsítõjének bemutatása után elõbb-utóbb a csúcsmodellre is sor kerül. Reméljük, senkit sem várattunk meg túlságosan, íme az AVR sorozat legnagyobb, legerõsebb, legdrágább darabja, a 7300-as számú receiver. A karácsony alatt lelassult bioritmust bizony nem esik túl jól újra normál állapotába hozni, még a magunkfajtát sem feltétlenül csigázza fel az év utolsó hetére idõzített készülékteszt.

Hacsak nem olyan ígéretes gép kerül terítékre, amely miatt még ebben a helyzetben is képessé válik rá az ember, hogy idõt és fáradtságot nem kímélve, hóakadályokon áttörve közelítse meg a szerkesztõséget. Szemügyre véve az elõmelegített erõsítõt valahogy olyan érzés kerülget, hogy nem volt hiábavaló a harc az elemekkel. A külsõ jegyek jellemzésével már az AVR 435-nél (HFP60) sem sokat bíbelõdtünk, most pedig még annyi dolgunk sem akad: a kijelzõ és az összes látható kezelõszerv betûrõl-betûre ugyanaz, a H/K tervezõi tehát nem gondolják úgy, hogy a hierarchiát kozmetikai eszközökkel is hangsúlyozni kellene. Valójában nincs is szükség ilyen beavatkozásra, az AVR 7300 már csak méretei folytán is felettébb tekintélyes jelenség, a közel 30 kilós nagyvas terjedelmes elõlapján szinte eltörpül a hangerõszabályzó világító csészéje. A készülék meglehetõsen lenge öltözetet kapott, a lemezpalást szinte átlátszó a sûrûn vágott szellõzõrések miatt, de szükség is van a légmozgásra, hiszen a beltérbõl jó sokat elfoglaló, széleken végigfutó hûtõbordázaton keresztül - a folyamatosan, ám dicséretes csendben üzemelõ ventilátor dacára - még üresjáratban is alaposan felfûti a kasztnit a 7x110 W-os, ±75 A csúcsáramot leadó végfok. Hogy véletlenül se jöhessen zavarba, arról a front csatornák számára külön tápegységet fenntartó toroid trafó gondoskodik, amely 1500 W-ig állja az elektronika teljesítményigényét.
Ha már drágaságot emlegettünk a bevezetõben, meg kell jegyezni, hogy a készülék ára viszonylag még csekélynek is mondható, hiszen a pályatársak kínálatában hasonló pozíciót betöltõ erõsítõknél százezrekkel olcsóbb a H/K ajánlata. Ne higgyük azonban, hogy ugyanannyit is kapunk a pénzünkért. A feldolgozható hangformátumokon végignézve még nem tûnik fel semmi különös, a különbözõ 5-6-7.1-es dekódereket MP3 és HDCD feldolgozás egészíti ki, míg a videó szekció DCDi áramköre nagy sávszélességû progresszív komponens jellé alakíthatja akár a kompozit vagy S-Video képet is. A mai mezõnyben viszont egyértelmû hátránynak, sõt, talán hiányosságnak számít a HDMI átvitel hiánya, de a modern digitális kapcsolatok rajongói rossz néven vehetik pl. az iLink, az USB interfész mellõzését is. Néhány praktikus szolgáltatással igyekszik feledtetni a tervezõ eme "fogyatékosságokat", a diszkréten lebillenõ konzol alatt állandó kimenetként szolgáló, ill. ki- és bemenetként egyaránt konfigurálható csatlakozásokat is találunk, míg a zónázási lehetõséget a hagyományos megoldás mellett (amelyhez egy kis IR távkapcsolót mellékelnek) választható az integrált A-BUS rendszer is.
Komoly meglepetésként ér, hogy a re-ceiver nem kapta meg a két kisebb modell automatikus mikrofonos konfiguráló-rendszerét, az egyetlen, ám annál hasznosabb segítség a távvezérlõbe épített (természetesen vezeték nélküli) hangnyomás-kiegyenlítõ, amely a teszthangok alapján szépen egymáshoz igazítja a csatornák jelszintjét. Ezen kívül, mint régen, minden feladat ránk hárul, a csatornaszám meghatározásától kezdve a hangsugárzók méretének és távolságának megadásán keresztül a felül-áteresztõ szûrõk beállításáig. (Nem mintha hiányozna, de a divatba hozott többsávos ekvalizer egyáltalán nincs is a kelléktárban.) Jól látszik tehát, hogy a gyártó olyanoknak szánja ezt a gépet, akik nem szívesen fizetnek olyan (szinte egyszer használatos) extráért, amelynek munkáját kis odafigyeléssel maguk is el tudják végezni. Így persze kénytelenek vagyunk jobban belemerülni az egyszerû karakteres felületû, ám funkciókkal annál jobban megtûzdelt képernyõmenübe, ahol pl. a képmegjelenítésre vonatkozó beállítási lehetõségek száma DVD játszókéval vetekszik. A nem a legkomfortosabb, de legalább egyéni formájú távkapcsolót csak pár gomb és a nagyobb LCD különbözteti meg a múltkor megismerttõl, nem úgy a szellõzõnyílásokkal szintén jól ellátott hátlapot, ahol nincs zsúfoltság, a hangsugárzó-aljzatok a szokottnál is kényelmesebben férnek el egymás mellett.

Hangminőség
A múltkor valami olyasmivel indítottuk az AVR 435 hangjának jellemzését, hogy a középosztálybeli erõsítõ ugyanabban a megnyerõ, barátságos hangnemben játszik, mint alapkategóriás testvére. Nos, ezúttal kicsit más a helyzet, jóindulatúság helyett találóbb inkább természetességrõl, egyenességrõl beszélni, hiszen a jóindulatúság kifejezésbe beleérthetünk egy kis kényelmességet, némi fellengzõsséget is, ami egyáltalán nem jellemzõ az AVR 7300-ra. Elképesztõen magabiztos, lehengerlõen stabil hangzással koncertezik, ráadásul ezt olyan könnyedséggel, eleganciával teszi, hogy egy pillanatra sem érezzük könyörtelennek a hozzáállását. Magával ragadó az elõadás, rettenetesen jó az atmoszféra, szemernyi mesterséges csillogást sem fûz a muzsikához, minden dicséretesen natúr, valóságos. Nem állítható tehát az sem, hogy gyengéden, simogatóan szólaltatná meg a zenét, zsigeri realistához illõen csak akkor lágyul el, ha maga a hangszer is ezt teszi. A könnyesen romantikázó zongora finom billentéseire például egészen elérzékenyülünk, a belépõ ének azonban már erõteljes, határozott, ahogy az egy vérbeli szólistához illik, igen hatásos, változatos színvilág az eredménye kettejük kontrasztjának. A dinamikatartalék kimeríthetetlennek tûnik, a térbeliség, a koncertterem akusztikájának megidézése csak kevés erõsítõnek megy ennyire mesterkéletlenül, mindez a kivételes vokális-hangszeres hitelességgel együtt annyira imponáló hangélményt nyújt, amely hatásosságban talán még a hatalmas vetített kép látványát is felülmúlja. Ehhez mondjuk nem árt kissé feltornázni a hangerõt, alacsonyabb kivezérlésen inkább diszkrét, jó modorú az elõadásmód. Ekkor tûnik fel az érdekesen kalibrált hangerõszabályzó, -80-tól -20 dB-ig alig történik valami, aztán kezd kibújni a szög a zsákból, folyamatosan telítõdik a tér hanggal, az elõadás élettel, ne óvatoskodjunk hát, ha a készülék valódi arcára vagyunk kíváncsiak. Ugyanez érvényes kevésbé zenei mûsorra is, így érvényesülnek igazán az apró neszek, zörejek, és az ütõs akciójelenetek is így kapják meg a kívánatos nyomatékot. A hihetetlenül direkt, energikus hangot kiegyensúlyozottság uralja, az életszerûen formált párbeszédek egész finoman lekerekítettek, hogy ne legyenek túl harapósak, a zenei témák tökéletesen illeszkednek a környezetbe, a plasztikus térhatás pedig teljesen eszköztelenül jön létre, mintha nem is pár hangsugárzó mozgatná a lenyûgözõ folytonossággal közlekedõ hangot.
Ha a hallottak alapján esetleg hasonlóan kiugró minõségû kétcsatornás teljesítményre számítanánk, sajnos csalódnunk kell, a csoda ezúttal is elmarad, ilyen szerepkörben inkább csak átlagosan jó az AVR 7300 produkciója, vagyis cizelláltabb akusztikus zenén nem teszi hozzá azt a bizonyos többletet a muzsikához, ami audiofillé minõsít egy sztereó erõsítõt. A surround koncerthez képest meglepõen hûvös hangszereket használ, kevésbé érzékeny a megszólalás, az erõltetett basszus mellett visszafogottak a szólók, az igazán finom, apró részletek nem túlzottan hatják meg erõsítõnket. Lazább rockon, könnyedebb popon már jobb az összkép, a kelleténél jobban megzengetett hangszerek itt kevésbé zavarók, miközben erõteljes dinamika süt át a jó ritmusú, valós térbe helyezett elõadáson.

Ajánlás
Hogy kinek ajánljuk az AVR 7300-at? A kérdésre ez alkalommal igen egyszerû a válasz: aki magas szinten automatizált, digitális szolgáltatásokkal teletömött multimédia-központra vágyik, bármelyik más gyártótól messze sokoldalúbb masinát kaphat, akár még olcsóbban is. Ha viszont azt várjuk el egy komoly házimozi erõsítõtõl, amire a szó szoros értelmében való, vagyis a lehetõ legjobb sokcsatornás hangzást, akkor nem könnyû nála jobb, árban is versenyképes ajánlatot találni.