Nagyon fontos szerepet tölt be kiadványaival a hazai zenei életben a Budapest Music Center Records. Hiszen olyan a tevékenységüknek köszönhetően olyan produkciók is eljuthatnak a közönséghez (és a lemezgyűjtőkhöz), amelyekről nélkülük, talán még tudomásunk sem lenne. De, nem csak az itthoni szerepük jelentős, hanem a felvállalt külföldi „küldetésük” is. Tulajdonképpen egyfajta zenei hidat jelentenek a francia, a német és a tengerentúli jazz világ felé. Az alábbiakban a kiadványaik között válogatunk.
Borbély Mihály az egyik legismertebb jazz muzsikusunk – itthon és az országhatárokon túl is. Borbélyt számtalan produkcióba és zenekarban felbukkan évről évre. Azt mutatva, hogy a szaxofon és a tárogató játékát a zenésztársak is nagyra becsülik. Most a saját zenekarával (Borbély Mihály- szaxofon és tárogató, Szabó Dániel – zongora, Horváth Balázs- nagybőgő, Baló István – dobok) készítette el a Hungarian Jazz Rhapsody című új albumát. Borbélyt vélhetően az vezérelte a lemez elkészítésére, hogy az oly sokat emlegetett „nagy amerikai daloskönyv” mintájára megszülessen a „nagy magyar daloskönyvet”. A repertoár összeállításánál biztosan nem lehetett könnyű dolga Borbélynak, hiszen a bőséges kínálatból válogatni nagy kihívást jelenthetett. Végül 8, döntő többségében jól ismert kompozíció került az albumra. A skála igen széles a „Polymodal Blues-tól (Oláh Kálmán) a „Várj, míg felkel majd a nap”-ig (Lerch-Demjén) terjed. Ezek a kompozíciók születtek most újjá Borbély kezei alatt. Az eredmény – bő egy órában - egy nagyon innovatív, de mindeközben hagyománytisztelő produkció.
Grencsó István szaxofonos és fuvolista a magyar avantgárd jazz kiemelkedő alakja, akit méltán tartanak a formai változtatások mesterének. Most Geröly Tamás (dobok és ütősök) és Stefan Kovacs Tickmayer (zongora, orgona, harmónium, cseleszta) társaságában egy igen izgalmas albumot készített. Az ezerféle „ízből” táplálkozó album a Trio Kontraszt címet kapta. A változatos repertoárban 16 szám kapott helyet, valamennyit a trió vagy annak egyes tagjai jegyzik szerzőként. Elsősorban a játékosság és határtalan szabadság érzése járja át a teljes anyagot. Igazi nagy olvasztótégely ez az album, hiszen számos zenei műfaj – a kortárs zenétől a jazzig és a népzenéig - elemei olvadnak itt egybe. De, nem csak stílusokat, hanem számos hangszer-hangzást magába fogadott ez a produkció, méghozzá egy széles időhorizontot felölelve. Érezhetően – és jó értelemben vett - kísérletező szellemű zene ez, azokat a zenehallgatókat veszi célba, akik szeretnének egy kicsit (legalább egy órára) kitörni a sablonokból épített világunkból.
A Gueorgui Kornazov – harsona, Émile Parisien – szaxofon, Manu Codjia – gitár, Marc Buronfosse – nagybőgő, és Karl Jannuska – dob felállású zenekar, a The Budapest Concert című lemezével bebizonyítja, hogy mennyi kiaknázatlan lehetőség rejtőzik a jazzben. Ebben nincs is semmi meglepő, hiszen talán nincs is másik olyan műfaj, ami ennyi „leágazással” rendelkezne. A bő hetvenpercnyi játékidejű albumot Gueorgui Kornazov saját kompozíciói töltik meg. Sok más művészhez hasonlóan Kornazov számára is népzenei – születésénél fogva bolgár - motívumok jelentik az alapot, ezekre építi fel az egyedi jazz világát. Amelyben egyesülnek az otthonról hozott benyomások és az elmúlt két évtized során, az új hazájában, Franciaországban átélt élmények. A különböző kultúrák találkozása és Kornazov kreatív gondolkodása teszi nagyon egyedivé az általa használt zenei nyelvet.
Kornazov csapatának a játékán érezhető az összeszokottság, amiben semmi meglepő nincs, hiszen közel egy évtizede együtt zenélő társaságról van szó.
