A Budapest Music Center Records vitathatatlanul nagyon fontos szerepet tölt be a hazai kortárs zene és a jazz világában, tevékenységükkel hírét viszik a magyar zenének és zenészeknek a nagyvilágban. A portfoliójukban számos olyan kiadvány szerepel, amelyek egyedülállóak a maguk nemében a világon. Azt, hogy milyen széles stíluspaletták képvisel a kiadó, jól reprezentálja az alábbiakban bemutatásra kerülő néhány friss kiadvány is.
Eötvös Péter: Concertos
Eötvös Péter az egyik legelismertebb kortárs zeneszerzőnk, akitől Európa legnagyobb zenekarai és operaházai rendszeresen rendelnek műveket. Operái többek között a Glyndebourne Festival Opera, a Müncheni Opera és a Madridi Opera részére készültek (készülnek). Zenekari műveit a Berlini Filharmonikusok, a Gulbenkian Zenekar és a párizsi Rádió Filharmonikus Zenekara részére komponálja. Zeneművei Európában és Amerikában egyaránt nagy népszerűségnek örvendnek, öt operáját is rendszeresen műsoron tartják a világ dalszínházai. Karmesterként a modern zene egyik legkiválóbb interpretátoraként tartják számon, a világ legnagyobb zenekarainak rendszeresen visszatérő dirigensei közé tartozik. Csak karmesteri sikerei után sikerült zeneszerzőként is áttörnie, noha első tanult szakmája a zeneszerzés.
A zeneszerző legújabb lemeze egyszerűen a Concertos címet kapta. A repertoárt 3 concerto, a 2006-ban rögzített, hegedűre (Akiko Suwani) és nagyzenekarra (Gothenburg Symphony Orchestra) írt „Seven”, a 2007-es születésű, két klarinétra (Richard Hosford és John Bradbury) és nagyzenekarra (BBC Symphony Orchestra komponált „Levitation”, valamint a 2007-ben rögzített, zongorára (Pierre-Laurent Aimard) és nagyzenekarra (Gothenburg Symphony Orchestra) írt „CAP-KO” jelenti.
Eötvös sokszínűségét jól példázza, hogy mind a három műben más és más arcát mutatja meg a hallgatónak. Az album egy filmzeneszerű, „Seven” című hegedűversennyel indul, ami a Columbia űrhajó 2003. február 1-jén bekövetkezett, tragikus balesetében elhunyt 7 űrhajósának állít emléket. A drámai elemeket gazdagon felvonultató és egyben méltóságteljes zenemű hallgatása közben, az ember belső „vetítővásznán” élethűen elevenednek meg a légi tragédia képei…
A „filmzene” után a transzcendens világban találja magát a hallgató. A „Levitation” címet viselő versenymű, az embereket már sok évszázada foglalkoztató kérdésre, a levitációra (lebegésre) igyekszik választ adni a zene nyelvén. Kevés olyan ember van, aki eddigi élete során ne játszott volna el az eszközök nélküli repülés, a könnyű levegőbe emelkedés gondolatával. Eötvös mesterien kezelt hangjainak köszönhetően szinte észrevétlenül keríti hatalmába a hallgatót, a gravitáció könnyed legyőzése iránti vágy. Habár a „Levitation” hatására a test nem képes legyőzni a „föld marasztaló erejét”, viszont a lélek szabadon szárnyalhat.
A lemez záró műve a „CAP-KO”, amellyel Bartók Béla emléke előtt tiszteleg a zeneszerző. A versenyművet Eötvös felkérésre, a nagy zeneszerzőnk születésének 125. évfordulójára írta.
Bartók Béla Complete Choral Works
A közelmúltban megjelent, impozáns Bartók kiadvány kapcsán Wilheim András zenetudós a következőket írta: „Bartók kórusművei alighanem életművének legkevésbé ismert rétegét alkotják. Ennek oka leginkább az lehet, hogy ezek a darabok igen erősen kötődnek a nyelvhez (magyar, román, szlovák népi szövegekhez), jószerivel fordíthatatlanok, fordításban alig énekelhetők – így még a Magyarországon (főleg pedagógiai céllal) gyakran énekelt gyermek- s női karok sem népszerűek a magyar nyelvterület határain kívül; kétségtelen az is, hogy a kompozíciók többsége igen nehéz, néha szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja az előadókat. Pedig ezek a kompozíciók – csupán számukat tekintve is – fontos vonulatot képeznek szerzőjük munkásságában, művészi értéküket tekintve pedig egyáltalán nem maradnak el a reprezentatívnak tekintett művek mögött.”
A duplalemezes albumot első korongján 27 két - és háromszólamú, gyerek- és női karra írt kórusművet találhatunk. A második korongra pedig férfi és vegyes kórusra írt dalok kerültek.
Ebben a produkcióban művészeti vezetőként és karnagyként résztvevő Dobszay László véleménye szerint: „Bartók kórusai “szép zenék”. “Szépek úgy, mint Bach vagy Mozart zenéje. Mert szép maga a legkisebb részletben is megmutatható hallott-érzett konstrukció. Bartók zenéje érzékeny, finom szövetű zene, és nem valami vad ‘barbaro’. Tudniillik magukban a hangokban van (akár egy ‘barbaro’ hangjaiban is) ez a finom szövetű, érzékeny füllel kihallgatott szépség”
Közreműködnek: Dobszay László- művészeti vezető és karnagy, Lisz Ferenc Zeneművészeti Egyetem és az Eötvös Lóránd Tudományegyetem válogatott kórusa, Kocsis Zoltán (zongora)
Andreas Schaerer Meets Arte Quartet & Wolfgang Zwiauer: Perpetual Delirium cd+dvd
Az idén ünnepeli fennállásának 20. évfordulóját az ARTE Quartet és mi mással is tehetné ezt, mint egy impozáns új lemezzel. A négy fúvós alkotta zenekar különleges helyet vívott ki magának a kortárs klasszikus zene, a szabad improvizáció és a jazz világai közti sajátos kalandos utazásai révén. A művészek egy énekessel (Andreas Schaerer) és egy basszusgitárossal (Wolfgang Zwiauer) kiegészülve vonultak most stúdióba. Az általuk elkészített, Perpetual Delirium címet viselő kiadvány bőséges és tartalmas hallgatni és látnivalót kínál. Igen, látnivalót is, hiszen az új produkció lemeztokja a cd mellett egy dvd-t is rejt. Schaerer-t hiba lenne „csak” énekesnek nevezni, mivel ő egy új előadói kategóriát képvisel. Nyugodtan nevezhetjük őt egyfajta „énekes akrobatának”, aki hajmeresztő „mutatványokkal” gazdagítja a nemzetközi vokális jazzpalettát. Koloratúrszoprán, sanzonéneklés, vad scat és rap, hangfestés – nincs olyan, amit meg ne próbálna sikerrel felvenni zenei repertoárjába. Az énekes, aki egyben komponista is számtalan zenei utalás révén a teljes zenetörténetet bevonja új hangzáskozmoszának megteremtésébe, melyben gregorián ének, egymást váltó szabad/tonális részek, Ligetire emlékeztető frázisok, szeriális zenei minták, barokk kontrapunkt és fúga, drámai operagesztusok, romantikus dalok, bluesos scaténeklés, soul riffek, szabad improvizációk, vagy éppen karibi ritmusokkal kombinált alpesi hangzások egyaránt felbukkanhatnak, olykor meghökkentő váratlansággal.
Perpetual Delirium című lemez leginkább azoknak szól, akik valami igazán extra zenei élményre vágynak. Ez a kiadvány mind az előadás, mind pedig tartalom tekintetében bőségesen kimeríti az extra kategóriát. Sajnos ilyen szintű produkciókban nem igazán bővelkedik a hazai zenei piac, ezért is kell különösképpen megbecsülnünk ezt a remek alkalmat.
Közreműködnek: Andreas Schaerer/ ének, komponista; Wolfgang Zwiauer/ basszusgitár; Beat Holfstetter /szoprán, tenorszax; Sasha Armbuster/ alt, szoprán, mezzoszax; Andrea Formenti /tenor baritonszax; Beat Kappeler / baritonszax, tubax
Saint Ephraim Male Choir: Oriental Lumen II
Orientale lumen – Kelet világossága, Szent II. János Pál enciklikájának címét kölcsönözte mottóul a Szent Efrém Férfikar a budapesti Szent István Bazilikában 2012 decemberében elindított hangversenysorozatához. A sorozat a második és harmadik évad során Budapest egyik legkedveltebb egyházzenei eseményévé nőtte ki magát: a közönség és a zenész-szakma egyaránt elismeri és látogatja a koncerteket. A 2013-as és a 2014-es évadok nyolc emlékezetes estjének műsorából állt össze ez az album, bolgár, görög, magyar, orosz, ószláv, ruszin, szerb és ukrán nyelven zengenek az imák, sok évszázad és sok nemzet, nép vallásos érzületét közvetítve a Szent István Bazilikában összegyűlt hallgatóságnak, nemegyszer bevonva őket is a közös énekes imádságba.
A dalokat érzelmi energiákkal tölti fel az énekhang, olyan zenei világot teremtve, amiből nem hiányzik a mélység, a szívszorítás, a harmóniák, és az emelkedettség sem. A seregnyi vendégművész közreműködésével készült felvételek remek alkalmat kínálnak egy kis meditációra. Egy ilyen jellegű meditáció révén képessé válhatunk hidat formálni külső és benső világunk közé és közelebb kerülhetünk benső önvalónk megtapasztalásához. Valahányszor, olyan lélek teli zenét hallunk, mint az Orientale lumen II. inspirációt és örömet nyerünk.
A Szent Efrém Férfikar magasan szárnyaló művészi teljesítményének két meghatározója van: egyrészt a több évszázados énekművek megszólaltatása, másrészt ezen remekműveknek az emberi lelket erősítő képessége.
Vendégművészek:
Sebestyén Márta, Nektaria Karantzi, Szabó Tünde, Anatolij Fokanov,
Dragoslav Pavle Aksentijević, Kocsis Fülöp - Hajdúdorogi megyéspüspök
NIKA Kamarakórus
Barilli Nőikar (Tasić Katalin)
A Moszkvai Patriarchátus Orthodox Kórusa (Anatolij Grindenkó)
Serei Zsolt-Zombola Péter: Magyar kortárs vesperások
A IV. századtól kezdve a reggeli laudesek és az esti vesperások mind a keleti, mind a nyugati egyház liturgiájának állandó részét alkotják. Mint ahogy a laudeseket reggel imádkozzák, így a vesperások ideje a naplemente, az az óra, amikor a jeruzsálemi templomban felajánlották a tömjénáldozatot. Ebben az órában Jézus, kereszthalála után, sírhelyén nyugodott, felajánlotta magát az Atyának a világ üdvösségéért. A nap végén a keresztény hagyomány összekapcsolja az Istentől kért bűnbocsánatot és az emberek közötti kiengesztelődést: a nap soha ne nyugodjék le úgy, hogy haragot táplálunk szívünkben bárki iránt. A vesperás az elbocsátással fejeződik be, amely, összhangban a keresztre feszített Krisztussal azt fejezi ki, hogy az Atya kezébe helyezzük életünket, tudjuk, hogy áldása soha nem fogyatkozik meg. Az alkonyi imaként elmondott zsoltárok között vannak olyanok, amelyekben kifejezetten utalás történik az esti időszakra, illetve a fényre, a lámpásra. Vannak továbbá olyan zsoltárok, amelyek az Istenbe vetett bizalmat tükrözik.
Az egyre gazdagabbá váló kompozíciós gyakorlat a klasszikus kor „koncert-vesperás” műfajában csúcsosodott ki (lásd pl. W. A. Mozart vesperásait). Később ez a praxis sajnálatos módon háttérbe szorult, ám továbbra is fennállt (sőt ma is fennáll) annak lehetősége, hogy az ősi gregorián ének recitatív stílusát az aktuális kor zenei nyelvén fogalmazott kompozíciós tételekkel gazdagítsák. Ezzel a lehetőséggel élt a mai magyar zeneszerzők két generációjának jeles képviselője – Serei Zsolt és Zombola Péter –, és állított össze egy-egy vesperás-ciklust.
